Ötödik nap

Végre minden a legnagyobb rendben van.Annyira boldog vagyok ,hogy nem kellett tovább elhitetni Liáékkal ,hogy szeretem Sasát.
Reggel boldogan felöltöztam. Mivel már itt a tavasz és nagyon nagyon meleg is ezért húztam egy harisnyát,rövid gatyát,pólót és egy farmer vékony kabátot.

Lia ugyanígy tett. A hajunkát  becofoztuk mert ma péntek van és ma csak tesis óráink lesznek.
A suliba érve köszöntöttük a barátainkat . Nm úgy gondoljuk ,hogy mindig egymás nyakán kell lennünk ezért el is mentünk.Ez egy suli.Nem kell nyalni-falni a barátainkat. Elmentünk a büfébe (inkább kilógtunk mert ugye nem szabad kimennünk a  suli területéből) vettünk gumi egeret és gumicukrokat. Vissza fele ezt elnyámnyogtuk és kezdődhetett is a tesis nap.

Mikor vége lett a négy óránknak ,fáradtan össze estünk az öltőzőbe. A lábam leszakad. Holnap lesz ám izomláz. 1 liter vízet megíttam és 1 litert magamra öntöttem. Nagyon hűsített ezért jól tettem.Utána a fiúkkal batyogtunk haza fele ,hogy bemutssuk őket anyának.Anya már várt minket.Nagyon finom ebédet főzőtt.
-Őőő szisztok.De nem úgy volt,hogy vacsira jönnek a fiúk?-kérdezte anya
-De.Csak nekünk és nekik is edzésük lesz ezért most.Ha neked se baj.-mondtam
-Dehogy.Sziasztok fiúk.Én vagyok Lexy és Lia anyukája.Adél vagyok.-mondta anya
-Jónapot.Én Borsos Peti vagyok Lexy barátja.-köszönt Peti
-Jónapot.Én meg Borsos Sasa vagyok ,Lia barátja.-mondta Sasa
-Lécci tegezzük egymást.-kérte anya
-Rendben-mondták a fiúk
A nap további részében beszélgettünk és nevettünk.Miután a fiúk elmentek anyával beszéltünk.
-Na .Mit gondolsz?-kérdeztem idegesen.
-Nagyon kedvesek.Megengedem ,hogy együtt legyetek velük.De ha a jegyetek rosszabodik akkor megfogom tiltani.Ha minden így marad akkor nem lesz semmi gond.-mondta anya szigorúan.
-Oké.-mondtuk egyszere.
Felmentünk megtanultunk mindent és utána beszélgettünk Liával.
-Olyan jó,hogy mi nem olyan ikrek vagyunk akik roszba vannak.-sóhajtottam.
-Igen.Remélem így marad.-mondta Lia.
-Neked nem hiányzik apa?-kérdeztem hirtelen.
-De.Nagyon.-mondta sírós hangon.
-De te tudod mi történt igazából?-kérdeztem furán.Mert mi nem tudjuk mi történt csak,hogy már nincs itt.
-Nem.Meg kéne kérdezni anyát.-mondta szomorúan.
-Igazad van.Már nagyok vagyunk.Tudni akarjuk.-mondtam erélyesen.
Lementünk.
-Anya.Tudni akarjuk mi történt apával!-mondtam
-Nem mondhatom el.-mondta anya szomorúan.
-De.17 évesek vagyunk.Tudni akarjuk.-mondta Lia.
-A mi apánk.Jogunk van tudni róla.-mondtam.
-Jójó.De nagyon szomorúak lesztek.Ezért se mondtam el eddig.
Az egész úgy volt,hogy mikor megszülettetek én nagyon örültem de apátok nem.Ő nem akart gyereket.Ezért amikor megtudta ,hogy két gyerek is vana  képben,elhagyott.Nem akart gyereket.Azóta nem tudok róla semmit.-mondta anya.
-Tessék?Nem akart minket???-kérdeztem.
-Pontosan.-mondta anya.
Lia kiborult.Felrohant és csapkodni kezdett.
-Lia. Figyelj.Nyugodj meg.-mondtam.
-Hagyj békén!-monta majd elment.
Remélem hamar megnyugszik.

Lexy