2014. március 29., szombat

Hetedik nap

Reggel gyerekzsivajra ébredtem.. Olyan reggeli 4 körül… Addig is elszórakoztam a mellettem fekvő lányokkal. Elmeséltem nekik a Lexys dolgot… hát ők is kiakadtak,hát még én. De már nem érdekel egyik se legyenek boldogok együtt és mindannyian elmehetnek a francba… Engem hagyjanak békén.
- Ja és tudjátok mondták,hogy valami fura dolog van a véremben amit nem tudnak kimutatni . – mondtam Anginak és Verának a „szobatársaimnak” .
- Igen emlékszünk. - mondták egyszerre .
- Az drog. –mondtam.
- Hogy micsoda??????????????????- akadt ki teljesen Vera.
- Mondtam.. Lexy annyira felidegesített és hát ja… Az egyik ismerősöm drogdíler és tőle vettem. –  mondtam egyszerűen.
- Te meghibbantál??? Ilyen hülye vagy? –kérdezte Vera.
- Vera hagyd már! Nem érted,hogy az ikertesójával csalta mega  pasija?- emlékeztette Angi Verát.
- De akkor is! Drog?? Miért csináltad ezt? Miért kell drogoznod? - kérdezte Vera.
Pont miközben ezt kimondta bejött anya és pont halotta ezt a mondatot.
- Hogy mit csinálsz? – kiabálta anya .- Te drogoztál?
- Öö hát mondhatjuk úgy is de nem fordul elő többet. –mondtam .
-  Ne is! És ha haza jössz szobafogságban leszel 3 hónapig.!  És ezt az orvosodnak is jelenteni fogom – mondta anya szigorúan.
Ahogy kiment vettem elő a zsebemből  egy kis tasakot és hát igen megint szippantottam egyet.
- Te teljesen hülye vagy?- kiáltotta Vera
- Nem. Nem próbálom elmagyarázni  neked ,hogy miért drogozok. Úgyse értenéd meg. - mondtam szomorúan .- Engem senki se ért meg.
És igazam van. Senki sem ért meg. Senki nem érti meg,hogy min megyek keresztül.. Csalódtam a  világban. Az élet egy szörnyen tragikus dolog. Soha nem lehetsz igazán boldog,mert valami mindig betesz. Azt sajnálom,hogy eddig hittem a „szőke herceg fehér lovon” féle dolgokat.  És utálom magamat amiért drogozok ,de egyszerűen mikor drogozok akkor minden eltűnik. Semmi problémám nincs olyankor ,de az a baj ,hogy ha rászokok olyan leszek akiket olyan nagyon lesajnálnak. Egy hete még lesajnáltam a drogosokat ,ahogy most is. Csak az a baj,hogy én is azzá válok. De én ezt nem fogom engedni. Mostantól leszokok a drogról és az életbe soha többet még csak rá se gyújtok se semmi. Egészséges életet akarok élni ,boldogan és nem akarok valami túladagolásba 20 évesen meghalni.  Ezért fel is álltam megfogtam a kis zacskót és kihajítottam az ablakon. Soha viszont nem látásra!

 Veráék csak néztek.  Én meg felkaptam a köntösöm és a papucsom és elmentem a Wc-re. egyfolytába fújtam az orrom,hogy kijöjjön a szervezetemből a nagy része. Most már nem volt mámor… Most már olyan nagyon rossz hatása volt. Örülök,hogy leszokok róla.. Nagyon is.

Lia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése